Alapfogalmak Történelem A hulladékok keletkezése Megelőzés Fajtái Szelektív gyűjtés Ártalmatlanítás  

Hulladéktan - A hulladékok fajtái

A téma tartalma:

A papír előállítása
A papír tulajdonságai
A papírfajták
A papír szelektív gyűjtése, újrahasznosítása

Kapcsolódó témák:

Műanyagok
A fémek
Az üveg
Textilek
Komposztálható anyagok
Kombinált csomagolóanyagok
Veszélyes anyagok
Megelőzés
Szelektív hulladékgyűjtés formái
Ártalmatlanítás

 

A papír

A papírt már két évezred óta ismerik és készítik. Kínában találták fel, és sokáig titokként őrizték készítésének módját. Európába közel egy évezred után került. Nagyon sokáig főként a gondolatok rögzítésére használták, azonban ma már fontos szerepet játszik a hétköznapi élet más területein is. Gondoljunk csak a csomagolóanyagokra, tapétákra, mozijegyre, papírpénzre, papír zsebkendőre, stb.. Naponta többször találkozunk vele, azonban nem biztos, hogy tudjuk, mi is az a papír.

A papír előállítása

A papír általában összekuszált növényi rostok vizes elegyéből kialakított vékony, többnyire hajlékony lap. Készítése a XVIII. századig kézileg történt, melynek két változata alakult ki. Mindkettő alapja a rostok vizes oldata, melyet növényi anyagok, selyem- vagy kötélhulladékok (később használtak rongyhulladékot is) felfőzésével készítettek. A különbség a rostok sűrű szövésű szitára való felvitelének módjában volt: vagy merítéssel, vagy felöntéssel terítették el a rostokat, majd a szitán át a felesleges víz kicsöpögött. Az így keletkezett nyers papírlapot préselték és szárították. A manufakturális módszerek közül a merítéses technika terjedt el az egész világon. Érdekes módon a felöntéses technikát csak kis területen használták, mégis a mai gépi papírgyártás alapja lett ez az eljárás.

A papírgyárakban sokféle minőségű papírt állítanak elő, legalább ilyen sokféle alapanyagból. A papírgyártás fő alapanyaga a növényi rost. Ilyen rostokat nyerhetünk tűlevelű fákból (lucfenyő, jegenyefenyő, erdei fenyő), lombos fákból (kanadai nyár, rezgő nyár, nyírfa), gabonafélékből, bambuszból stb. Minden ország olyan növényt használ, amiből a területén sok „terem”. Fontos kiindulási anyag a tiszta pamuthulladék, és manapság gazdasági és környezetvédelmi okok miatt egyre jelentősebb a hulladékpapír is.

Az előállításhoz a rostos nyersanyagokon kívül 
még különféle segédanyagokat is használnak:

  • A legnagyobb mennyiségben használt anyag a víz, mely a cellulóz felfőzéséhez, a papírpép előállításához szükséges.

  • A cellulózgyártáshoz különböző savak vagy lúgok kellenek, a fehérítéshez klórvegyületeket alkalmaznak.

  • Töltőanyagokat (pl. kaolin szuszpenziót) tesznek a pépbe a papír fehérségének, átlátszatlanságának, simaságának növelésére.

  • Enyvezőanyagot (pl. fenyőgyantát) használnak arra, hogy a tinta ne fusson szét a rostok mentén, ezzel biztosítják az írhatóságot.

  • Színezőanyagokkal készítik a különböző színárnyalatú papírokat.

  • Felületkezelésre, különleges papírok előállítására egyéb anyagokat is használhatnak.

A papírgyártás folyamata a következő főbb lépésekből áll:

  1. Elkészítik, ill. előkészítik az alapanyagokat (cellulóz, facsiszolat, hulladékpapír, rongyhulladék).

  2. Az alapanyagokat és a vizet megfelelő arányban keverik, elkészítik a papírpépet.

  3. Töltő-, enyvező- és színezőanyagokat adnak hozzá.

  4. A mozgó szitaszalagon (vagy hengeren) a papírpépből kialakítják az összekuszált rostokból a papírlapot.

  5. Préseléssel kivonják a víz egy részét.

  6. Szárítással eltávolítják a maradék vizet.

  7. Pihentetik, hűtik, simítják az elkészült papírt.

  8. A végterméket tekercselik, esetleg méretre vágják.

A folyamathoz az alapanyagokon kívül sok vízre, energiára van szükség.

A papír tulajdonságai

  • A papír tömege: 1 m2 felületű papír tömege grammban kifejezve.

  • A papír nedvességtartalma: különösen a nyomdaiparban fontos ez az érték. A papírmintát lemérik, majd elektromos kemencében kiszárítják, és újra lemérik, a súlykülönbséget százalékban számítják.

  • A papír vastagsága: speciális tapintófejes műszerrel mérik 0,01 mm skálabeosztással.

  • A papír szakítószilárdsága: a papír ellenálló képessége a szakító erővel szemben, a szakadási hossz megadásával jellemzik. A szakadási hossz az egyenletes szélességű papírcsík hossza, ami a saját súlya alatt már elszakad. Laboratóriumi szakítógépen mérik és ebből az értékből számítják a szakadási hosszt.

  • A papír simasága: speciális műszerrel mérik a csiszolt üveglaphoz szorított papírlap között átbocsátott levegő áthaladási idejét. Minél simább a papír, annál lassabban jut át a levegő.

  • A papír enyvezettsége: az írhatóság, nyomtathatóság meghatározására szolgál ez a jellemző. Megmérik annak a legvastagabb tusvonalnak a szélességét, amely még nem fut szét a papíron, vagy megmérik a vízbe mártott papírcsíkon a felfutó nedvességcsíkot.

Papírfajták

Tömeg szerint csoportosítva:

  • papír: 80-225 g/m2

  • karton: 350-400 g/m2

  • lemez: 400 g/m2 fölött

Az alapanyaga szerint csoportosítva:

  • Fatartalmú papírok: alapanyaga a facsiszolat. Gyengébb minőségű, könnyen sárguló, kis szakítószilárdságú papírok. Ilyen pl. az újságpapír, WC-papír, karton.

  • Famentes papírok: alapanyaga a cellulóz. Savas vagy lúgos főzéssel a fából eltávolítják a lignint. Jó minőségű, nagy szakítószilárdságú, fehér papírok. Ilyenek a minőségi nyomdai, grafikai papírok, írólapok, stb..

  • Újrapapírok: alapanyaga a hulladékpapír. Általában szürkés színezetű, gyengébb minőségű papír. Ilyen pl. az egészségügyi papírok, különböző csomagoló anyagok, kartondobozok, hullámpapírok, stb..

A papír szelektív gyűjtése, újrahasznosítása

Az a hulladék a jó, ami nem is képződik. Rengeteg felesleges papír szemétté válását előzhetjük meg egy kis odafigyeléssel, a szelektív gyűjtéssel. Az iskolában, a háztartásban keletkező papírok között nagyon sokféle minőségű fordul elő. Az újrahasznosítás alapfeltétele a szennyezetlenség. Nem kerülhet például a papírgyűjtőbe a zsíros szalvéta, a használt papírzsebkendő és az egyéb szennyezett papírhulladék. Szintén ne tegyük a papírgyűjtőkbe a kombinált csomagolóanyagokat (pl. Tetra Brik dobozok). Lényeges, hogy a fóliázott, esetleg kevert anyagú részeket, lapokat távolítsuk el. Például a használt füzetet ne a műanyag borítójával együtt tegyük a gyűjtőbe vagy a „szép” fényes felületű fóliázott prospektus fedőlapját vegyük le, és csak a többit helyezzük a papírgyűjtőbe.

Az így begyűjtött papírhulladékból szürke újrapapírt készítenek, mellyel rengeteg vizet és energiát takarítanak meg. A fehér papír és a szürke újrapapír anyag és energiafelhasználásának különbségeit mutatja a következő táblázat:
1 tonna papír előállításához szükséges anyag és energia
fehér papír szürke újrapapír
417 m3  víz 100 m3  víz
1700 kg fa
(kb. 15-17 db fa)
1150 kg fekete-fehér újságpapír
717 kWh energia 300 kWh energia
181 kg mészkő  
87 kg kén  
6 tonna gőz 3 tonna gőz
60 kg klór  

A szélesebb körű alkalmazhatóság kedvéért a szürke papírt kémiailag gyakran fehérítik, így ez a papírféleség már nem annyira környezetbarát.

Mielőtt azonban bármit is a papírgyűjtőbe raknánk, gondolkozzunk el azon, nem tudjuk-e még valamire használni. Néhány tanács a megelőzéshez:

  • Például az év végén feleslegessé vált füzetek még használható lapjait vegyük ki és használjuk írólapnak.

  • A feleslegessé vált fénymásolatok másik oldalát még használhatjuk jegyzetelésre.

  • A megunt könyveket vigyük el antikváriumba, zsibvásárokra.

  • Csomagoló dobozokat, ajándékzacskókat tegyük el és használjuk újra.

  • A tízórait csomagoljuk dobozba vagy textilszalvétába, melyet többször is használhatunk.

  • Kerüljük az agyoncsomagolt termékeket a boltokban.

  • Ne fogadjuk el a reklámújságokat, szórólapokat.

  • Olyan könyveket, melyeket rövid ideig használunk, inkább kölcsönözzük ki a könyvtárból.

  • Kevesebbet firkáljunk a füzetbe, és írjunk kisebb betűkkel, így tovább tart.

 

 

Copyright ® 2004. Csalló Attila

Templomdombi Általános Iskola, Szentendre

Hulladek-suli@freemail.hu